Borítékoló gép
Idén nyáron fejeztem be a tanulmányaimat és ismeretségemnek köszönhetően már van is munkahelyem. Ennek nagyon örülök egyrészről, hiszen ritka, hogy néhány hónap múlva már munkába álljon egy fiatal az én végzettségemmel, viszont szomorú vagyok, hiszen fiatalságom és tapasztalatlanságom miatt rám osztják a hálátlan és rendkívül unalmas feladatokat. A múlt héten például közel ezer levelet kellett postára adnom. Ezzel nem is lett volna problémám, mert elgurulni egyszerű a postára még ennyi levéllel is, ám ezeknek a leveleknek az előkészítése is rám hárult. Egyesével összehajtottam papírokat és borítékba tennem az összes levelet, ami rendkívül idegfeszítő munkának bizonyult. Csendes magányomban ki is találtam, hogy még egy-két ilyen alaklom és feltalálom a borítékoló gépet, mely leveszi vállamról ezt a mindenki által elhárított feladatot. Mivel már az utolsó húsz volt csak hátra pénteken mosolyogva köszöntem kollégámnak, aki meglepődve nyugtázta, hogy én kézzel hajtogatom a leveleket ahelyett, hogy a szomszéd irodában álló borítékoló gépet használnám.
