gél lakkMár hónapok óta tervezgettem, hogy kipróbálom én is a barátnőim által oly nagyon ajánlgatott géllakot, ám bevallom fenntartásaim voltak azzal kapcsolatban. Ennek alapja szerintem neveltetésem lehet, hiszen szüleim mindig azt tanították, hogy legyek elégedett önmagammal és fogadjam el kinézetemet mellyel a természet megajándékozott. Ezt a hatást nem szerettem volna elrontani semmilyen mű dologgal, főleg olyannal nem, ami egyértelmű. Szerencsére Barbara nem adta fel a dolgot és meggyőzött, hogy egy próbától nem lesz semmi bajom, ráadásul, ha nagyon idegen számomra (amiben kételkedett, hiszen körömlakkot használtam) vagy nem tetszik rövid idő alatt eltávolítható. Szombat délutánomat tehát Barbaráéknál töltöttem és szobájába vonulva próbálgattuk a különböző színű gél lakkokat. A délután végére úgy nézett ki kezem mint egy papagáj, ám nem bántam, mert különösen tetszett az, hogy minden ujjam más színű. Lelkesedésemet szüleim nem osztották, így reakciójukat inkább nem írom le, döntésemet néhány nap múlva pedig elfogadták.